2011. január 13., csütörtök

Tron: Legacy

Ezer éve nem írtam egy rendes bejegyzést mind ihlet, mind időhiány miatt, ezért nem hagyhatom ki ezt a nagyszerű alkalmat, mivel sikerült időt szakítanom a Tron: Örökségre 3D-ben.



Dokumentálodtam egy kicsit és megtudtam, hogy egy 1982-es Tron film folytatása, amit még nem láttam, úgyhogy a sztori elég zavarosnak tűnt az első fél órában, visszatekintünk a múltba párszor, megismerjük a szereplőket, a kisfiút(Sam Flynn), édesapját(Kevin Flynn), aki egy virtuális világ alkotója és vezetője, nevezetesen a Rácsnak, ahova jár dolgozni nap, mint nap, míg egyszer ottragad, mert még az előző részben átverte az üzlettársa...igen, bevallom az elején elment a kedvem egy kicsit ,később viszont kezdett összeállni a kép, a fiú felnőtt, kis informatikai zseni, aki rábukkan apja régi gépére és az átrepíti a Rácsba, de a vege újra elbizonytalanított...egyszóval lehet megnézem itthon majd mégegyszer. Az az igazság, hogy nem nagyon törték magukat a történet alkotói a magyarázkodással, néha csak úgy néztem , hogy most nekem ezt értenem kéne? No, de először is nem ócsárolni szeretném a filmet (azt megteszik mások, mint ahogyan már sok helyen észrevettem), én inkább a pozitívumait szeretném kiemelni. Azért még annyit a negatívumokhoz, hogy a filmnek kb a fele 2D...
Elsősorban a zene az ami magával ragadott már az első 10 percben(a Daft Punk remekműve, akik egy francia elektronikus zenét játszó duó, és bevallom a hasonló zenéket nem kedvelem átalában), és később, mikor átjutottunk a 3D-s Rácsvilágba a zenei aláfestéssel, hát voltak részek amikor beszippantott ez az egész. A virtuális világ gyönyörűen volt megoldva, letisztult formák, üveglapok, sötétség és neonvilágítás összeszőve (és persze plusszban a zene). Na és ne feledkezzek meg a főszereplőről, Garrett Hedlundról(a fiú), akit én még nem nagyon láttam más filmekben, de nem is a színészi alakítása miatt emelném ki, hanem mert írtó jóképű, szerintem, de megjegyzem a filmvásznon sokkal jobban mutat, mint a képen :D (mondtam, hogy csak a pozitívumokat igyekszem vázolni).


A női főszerepet a Dr. Houseból ismert Olivia Wilde kapta, aki szintén semleges alakítást nyújtott.


Jeff Bridges(az apa) különleges szerepet kapott, illetve szerepeket, mivel ő alkotta ezt az elvileg tökéletes világot, segítőt is teremtett maga mellé, Clu alakjában aki fiatalkori énjének megjelenését kapta, ezt szamítógépes technikával szépen meg is oldották.


Végül,de nem utolsó sorban egy üde színfolt a filben Michael Sheen alakítása, aki már a Twilight filmeket is feldobta, annyira jól mennek neki a Depp szerű figurák, ő nagyon szórakoztató volt.

Elég hosszúra nyúlik már ez a bejegyzés, egyszóval pozitív élmény volt, a zene és a 3D-s Rács lenyűgöző, szerintem érdemes volt megnézni.