2012. szeptember 10., hétfő

Egy kis Dosztojevszkij

Igaz, még közel sem fejeztem be A Karamazov testvéreket, de a felén túl haladtam már, és imádom, csak egyre kevesebb időm jut rá, na de azért pár melyenszánto gondolatot összegyűjtöttem...magamnak talán, meg persze bárkinek aki ide téved.

…Ha megbánod a bűnödet, akkor szeretni is tudsz. Ha pedig szeretsz,akkor már az Istené vagy…Szeretettel mindent meg lehet váltani, mindent meg lehet menteni. Ha egyszer én, egy ugyanolyan bűnös ember, mint te vagy, meghatódtam sorsodon, és megsajnáltalak, mennyivel inkább megszán az Isten.

Abban a pillanatban azért volt szép, mert ő nemes szívű volt, én meg alávaló…
 Élni vágyom, és élek minden logika ellenére is. Ha nem hiszek is a dolgok rendjében, azért drágák nekem a tavasszal kifeslő, ragadós kis levelek, drága a kék ég, drága némelyik ember, akit -hidd el- néha nem is tudjuk miért szeretünk, és drága némelyik emberi hőstett, amelyben talán régóta nem hiszünk, de a szívünkkel, csupa megszokásból, mégis tiszteljük.

 …Nos, a szívfacsaró szavakat meg kell bocsátani, feltétlenül. A szívfacsaró szavak könnyítenek az ember lelkén, azok nélkül túl nehezen viselné el a bánatot.