Igaz, még közel sem fejeztem be A Karamazov testvéreket, de a felén túl haladtam már, és imádom, csak egyre kevesebb időm jut rá, na de azért pár melyenszánto gondolatot összegyűjtöttem...magamnak talán, meg persze bárkinek aki ide téved.
…Ha megbánod a bűnödet, akkor szeretni is tudsz. Ha pedig szeretsz,akkor
már az Istené vagy…Szeretettel mindent meg lehet váltani, mindent meg
lehet menteni. Ha egyszer én, egy ugyanolyan bűnös ember, mint te vagy,
meghatódtam sorsodon, és megsajnáltalak, mennyivel inkább megszán az
Isten.
Abban a pillanatban azért volt szép, mert ő nemes szívű volt, én meg alávaló…
Élni vágyom, és élek minden logika ellenére is. Ha nem hiszek is a
dolgok rendjében, azért drágák nekem a tavasszal kifeslő, ragadós kis
levelek, drága a kék ég, drága némelyik ember, akit -hidd el- néha nem
is tudjuk miért szeretünk, és drága némelyik emberi hőstett, amelyben
talán régóta nem hiszünk, de a szívünkkel, csupa megszokásból, mégis
tiszteljük.
…Nos, a szívfacsaró szavakat meg kell bocsátani, feltétlenül. A
szívfacsaró szavak könnyítenek az ember lelkén, azok nélkül túl nehezen
viselné el a bánatot.
