1955-ben ünnepség volt a Madách Színházban. Ügyeletes rendező voltam, tizenkilenc éves. Összeverődött utána egy vidám kis csapat, néhány színész, a színházi büfésnő, szép fekete asszony és jómagam. Átmentünk egy szomszédos presszóba. Jókedvünk volt, erre emlékszem. S hogy a büfésnő fölírta rúzzsal egy szalvétára a telefonszámát: 343-961. Hazamentem. Anyám valami furát láthatott rajtam, mert megkérdezte: --Mi történt veled? --Találkoztam azzal a nővel, akivel leélem az életemet. Ez jött ki a számon. Nem emlékszem rá, hogy én ezt kimondtam. Anyám mesélte sok év múlva. De hogy első pillanatban átsuhant rajtam ez a sejtés, bizonyos. Azóta ötvennégy év telt el. Most hetfő reggel van , hat óra. Korán reggel szoktam írni. Ilyenkor csend van, és tele vagyok még erővel. A "szép fekete asszony" lent alszik a hálószobában. Fél évszázada a feleségem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése